Semmiség

Jaj, rendbe kéne tenni a félévet. Idő az még talán van rá, most már csak elhatározás kéne. Visszahozni a bioszt a szarból, és feltornázni a törit (az olasszal nem nagyon tudok mit kezdeni, másfél év intenzív nem-tanulás után). Ezen felül a szintentartás kéne, ami szintén nehéz, pláne, ha lófüttyöt sem tanulok, mint mostanában. Annyi minden más van.

Voltam szalagavatón pölö, ami arra volt jó, hogy ismételten rájöjjek, Kr. fontos nekem és (vigyázat, nyáltenger!) nem akarom elveszíteni. Jó buli volt amúgy is Kristófékkal (Am. miatt meg egy pöppet kínos, de ez van. Annak már vége.), pedig önmagában az esemény elég uncsi lett volna. Néztük a táncokat, röhögtünk, és miden rendben volt.

Cseszettül elegem van már belőle. Itthon ül egész nap, tényleg nincs semmi élete, mindenkivel veszekszik, és engem cseszeget. Néha úgy csinál, mintha nagyon szeretne, de ha aztán a gépről van szó, vagy bármiről, ami kizárólagosan "vagy ő, vagy én", csak magára tud gondolni. Szerinte ha bármi történik is körülötte, annak biztos, hogy én vagyok az oka, folyton csak lopkodom a dolgait, aztán meg hazudozom, és így tovább, merthogy én őt utálom. Hát tudod mit? Jó úton jársz, ha ezt szeretnéd. Közösség ide, együttélés oda, tököm tele van már.

És persze, lehet mondani, hogy én nem látok a dolgok mögé, meg, hogy nem értem mi van veled. Lehet. De mivel nem akarod elmondani, egyre kevésbé is érdekel.

Hehe, levágattam megint a sok szőrt a fejemről, lehet szörnyülködni. Mert hát már váll alá ért, és gyönyörű vörös volt, és mittomén. Én meg már most élvezem a reggeleket, amikor nem kell fésülködni. :D

Hát tudjátok mit? Szarok bele. Egy osztálytársnőm felháborodottan olvasta fel irodalomórán írt levél-stílusgyakorlatát, amit az ORTT-nek címzett. Hogy Sebestyén Balázs nem szórakoztathat minket többet. Tudjátok mit? Én megköszönöm a társaságnak a döntést.
Sokkal jobban zavar, hogy az általam rendszeresen olvasott Az Élet Máshol Van blogot a blogger felhasználási feltételeinek (esetleges) megsértéséért leállították.

A végén hajnali fél ötkor csókoltam meg. Nem mondhatni, hogy ajtóstul rontottam volna a házra. (: (Kár, hogy a blogolos mosoly-szmájli ilyen gagyi.)

3,2 millió forintból építetett Várgesztes önkormányzata bringás pihenőt. Ez szép és jó. Csak épp az a sok pénz erre ment el:

Gyönyörű. És még a bringát is át kell dobni az árkon.

Évekig te voltál a legfontosabb az életemben. Teveled foglalkoztam, neked meséltem el mindent, veled éltem át mindent, és azt hiszem, ez fordítva is így volt. Nagyon sajnálom, hogy vége lett, és iszonyat sok boldogságot kívánok! Aztán, ahogy mondani szokták, majd találkozunk.