Szombaton meg vasárnap táncos turnén voltam Győrben, jó buli volt, élveztem, minden. Ennek kapcsán került elő az, hogy hogyan is jöttem én a néptánchoz.
Még az ősidőkben, amikor itt Bkalászon jártam iskolába, volt két olyan osztálytársam, akik táncoltak, s egyszer mutattak egy videót a fellépésükről. Ha jól emlékszem (ami egyáltalán nem biztos), ez volt az első találkozásom az együttessel, de olyan különösebben nem fogott meg a dolog. Pár napra/hétre/fogalmamsincs rá gondolom erről mesélhettem Anyunak, mert szóba került, és ő mondta, hogy hát a Lenvirág az ilyen híresebb gyerekcsoport, meg, hogy utaznak mindenfelé, Kanadába, Olaszországba, ilyenek. Na ez volt, ami belelkesített. Hogy utaznak. Szülők meg gondolom támogatták, mert addig semmi komolyabb mozgásom nem volt, úgyhogy egyik nap leballagtunk a Faluházba, és mondtuk, hogy szeretnék jönni.
Körülbelül ennyi a sztori. Azóta járok (8 éve, ha jól számolom) hosszabb-rövidebb megszakításokkal, és szeretem csinálni. Ennek a társaságnak köszönhetek 3 barátnőt, egy 8 éve húzódó barátságot (fiút), meg most egy olyan lányt, akivel nagyon jóban lettünk (szintén csak barátság, de nem akatam már leírni ugyanezt a szót még egyszer). Táncosokkal jutottam el Ausztriába, Bulgáriába, Macedóniába, Szerbiába, és Magyarországon kismillió helyre. Táncoltam 10 és 1000 ember előtt is. A legdrágább fellépésemre a belépő 30.000 Ft volt, amikor a cunami áldozatainak megsegítéséért adtunk műsort (és Lendvai Ildikó késett fél órát).
Abból a csapatból, amibe én beléptem, mára 4-en maradtunk, a többi 30-pár ember cserélődött, nem is egyszer. Tánctanárból is 4-et fogyasztottunk (nem számítva a két alkalmi tanárt), de mi állandóak vagyunk.
Csinálom, mert szeretem csinálni. Szeretem a táncot (habár messze nem értek hozzá olyan szinten, mint mások a csoportban), szeretem a társaságot (rajtuk meg nagyrészt messze túlnőttem már életkorban, úgyhogy most elsősorban arra a pár emberre gondolok, meg a felnőtt részlegre, ahova szintén járok már 2(?) éve), és hát végülis szeretek utazni. :D